Lassan befejeződik a felújítás, a fűtéskorszerűsítés i betűje is csak a pontra vár, ugyanis már csak az alsó rész termosztátját kellene beszerelni. Persze mindig az utolsó apró dolgok kerülnek a legnehezebben a helyükre.

Közben aggódó szülőm rendszeresen hív, hogy az a piszok ... elvette a 13. havi fizetéseteket, mi lesz a családdal? Meg miért pont mindig velünk tolnak ki?

Mondhattam én, hogy gazdasági világválság van, amiből mindenki kiveszi a részét, de csak nem nyugtattam meg.

Végül meguntam és azt mondtam: "Anyu! Ne izgulj addig miattunk, amíg engem nem hallasz így agonizálni.  Amit elveszítek az egyik oldalon, azt duplán keresem vissza a másikon."

Nem kérdezte meg, hogyan értem mindezt és miért vagyok ennyire magabiztos a dolgomban, de úgy tűnik sziklaszilárd volt a hangom a telefonban, mert újabb aggódnivaló került terítékre, ami már nem velünk volt kapcsolatos.

Kiesik egy havi fizetés, netalán a fogunkból a tömés, vagy több tízezerrel megemelik a hitel törlesztőrészletét?

Engem ez már lassan hidegen hagy, mert tudom, hogy megteszek mindent és a lehető leghatékonyabban dolgozok azért, hogy egyre kevésbé függjek a hazai és a világ gazdasági hullámvölgyeitől.

Úgyhogy előbb a fogorvos a többi szép lassan megoldódik...

Nem fogok sztrájkolni, tüntetni, kivonulni, elvonulni. Ennyi energiát fordíthatok a saját boldogulásomra is, amivel még sok-sok embernek segítek kimászni a ... jóból.