Nemrég megkérdezte tőlem valaki: miért nincs autótok?

Talán akkor hallotta először azt a választ és azokat az érveket, amiket tőlem kapott. Láthatóan komolyan elgondolkodtatta az a megközelítés... amit majd máskor részletezek :)

Ezzel a bejegyzéssel azokat a nagycsaládokat szeretném minél gyakoribb - autó nélküli - kiruccanásokra biztatni, akik rendelkeznek autóval és azokat is, akik nem.

Bevezetőül hozzáteszem, hogy ha nagyon akartam volna, bérelhettem volna autót, de ezt az opciót csak akkor vetettem volna be, ha a tervezéskor ezt nélkülözhetetlennek tartottam volna.

Amikor eldőlt, hogy az ország tőlünk egyik legtávolabbi részén van a kiválasztott élményfürdő, először rákerestem a vonatokra.Ugyebár a 90%-os kedvezmény a helyjegyek miatt már közel sem olyan olcsó mint volt, de talán még mindig vetekszik egy autó üzemanyag költségével és nincs az a veszély, hogy csak ott nézünk szét, ahová megérkezünk a kocsival.

Magam sem gondoltam komolyan, de az első találatokat leszűkítettem átszállás nélkülire.

1 találat - Hoppá!

A Debrecen-Bécs EuroCity 5:19-es indulása extrém korainak tűnt elsőre.

Rögtön két Taxival indítsunk, vagy mennek már a buszok olyankor? Már a diszpécserrel beszéltünk, hogy reggelre egy nagy egyterűt intézzünk, amikor rájöttünk, hogy max 15 perc lenne a busz indulása és a Taxi kiállása között. A csomagok eldöntötték a kérdést: nem fogunk beférni.

Ébresztés a - nyáron kellemes - hűvös és sötét 3:30-kor (gyerekeket kicsit később). A reggeli KV mellett szendvicseket készítünk. Előbb a gluténmentes bucikból, azután a "simákat". Mama jön-megy, sürgölődik, indulás előtt 30 perccel rájött, hogy ő akarta a szendvicset készíteni, a végére besegített :) Ja, és ő is velünk tart, ha még nem említettem volna.

Közeleg a tervezett indulás, 4:25-t beszéltünk meg a kapu bezárására.

Az első adrenalin fröccs megvolt, de sikerül minden csomagot, gyereket elindítani. Korábban értünk ki a megállóba, de nem jött korábban a busz, sőt 1 percet késett is. Mama aggódási igényét ez kielégítette ideiglenesen :)

Meglepően sokan utaztak a hajnali buszon, Máté meg is lepődött, hogy vannak, akik ilyenkor mennek / jönnek munkába /-ból.

A főutcán átszállás a villamosra... Ez volt a terv, de csak 15 perc múlva jön a következő. Meg sem fordult a fejemben, hogy ennek is meg kellett volna nézni a menetrendjét, olyan gyakran jár emberi időben.

Egy házaspárral együtt vágtunk neki a kb. 15 perces sétának. Mama nem akarta elhinni, hogy nem jön villamos, és minden megállónál ellenőrizte a kijelzőt

Kiértünk időben.

Az 1. vágány helyett a 2.-ről indul a vonat. 30 lépcső lefele a csomagokkal, babakocsival, majd ugyanannyi felfele. Még mindig nem késtük le a járatot.

A fülkében csak mi voltunk, sikerült mind a 6 jegyet a hatfős fülkébe kapni. Minden nagy csomag és a babakocsi elfért az ülések feletti tartókon. A babakocsi hamar vissza is került, mert úgy láttuk, elfér még a lábak előtt. Közben megindult a kajálás és a kalauz is megjött. Addigra a klíma didergősre hűtötte a kocsit, ezért megkérdeztük, hogyan lehet a fülkében állítani rajta. Szerinte sehogy, csak ha az egész kocsiban lekapcsoljuk. Szerintünk meg azért van annyi kapcsoló a bejárat felett, hogy ez ne okozzon problémát.

Anya felállt és 21-ről 26 fokra állította, onnan már teljesen bababarát volt végig a hőmérséklet. Mosonmagyaróváron jöttünk csak rá, milyen ideális volt a hőmérséklet a vonaton. Hiányoltuk nagyon a visszaúton :(

Leszálláskor az is feltűnt, hogy ez nem egy nagy város, sőt inkább kisvárosi hangulata volt az állomásnak. A terv szerint - mivel az adott napszakban nem jön helyi járat - gyalog fedezzük fel a várost a szálláshelyig sétálva. Ez úgy 4,5 km, de van rá 3-4 óránk, amíg az apartmant el lehet foglalni. Közben kiderült, hogy mégis jön 20 perc múlva busz, de akkor már bennünk volt az induló. - pedig, ha eszünkbe jutott volna, hogy a bécsi kiruccanást még nem fixáltuk le, talán még lett volna olcsó jegy - De erről majd később.

1 km után még mindig az egyhangú Kossuth utca járdáját koptattuk, amikor anya megálljt intett, majd a zebrán átvezényelte a csapatot a szemközti kiskocsmába.

Ideje megkezdeni a helyi kkv-k szolgáltatásainak igénybe vételét :)

Üdcsi, sör (ha már senki sem vezet) és a hangulatot egy késő '90 évjáratú elektromos Darts gép koronázza meg. Eszti a végén meg is jegyezte: Nem kellene már mennünk?

A központig sűrűsödtek a jajszók, de legalább az ebédet kivételesen senkibe sem kellett unszolni. A szállással szemben Házigazda nevű éttermet mutatott a Google Maps, oda vettük az irányt. Ösztönös döntés volt. Régies berendezésű hely a Malom-ági Lajta partján, méteres vastag falakkal. Étlapot nem kapunk, menü rendszerű étkeztetés van. A levest nem , de a másodikat lehetett gluténmentesből kérni. A két nagy így "megúszta" a levest, habár mindkettő isteni volt.

A három féle második is nagyon finom volt, így olyan gyorsan felfaltuk az ebédet, hogy az apartmanost megkértük, korábban engedjen be. 15-öt mondott, de 10 perc múlva ott is volt.

Nekünk is ajánlották ezt a helyet, és nem csalódtunk. Új építésű társasház, 4 lakással, a belvárosban, ráadásul vadkacsák pihennek a kertjében, ami a Lajta partjára nyúlik a telek teljes hosszán.

Csak a meleggel kellett megbirkózni, mivel az emeletre kaptunk helyet. Első este rájöttünk, hogy nem elég bukóra nyitni az ablakot. Teljes nyitással viszont már hűs-szellős álmunk volt, egész addig, amíg a legkisebb gyerkőc hagyta.

Első napon a hosszú út és a sok séta után csak a környék és a belváros felfedezése volt a program. A gyerekek megmászták a diófákat, megismerkedtek a vadkacsákkal és a Lajta vizén lapos kövekkel kacsáztak, szép köveket gyűjtöttek.

Irány a strand

Másnap helyközi busszal megcéloztuk Lipót fürdőt, otthonról még a felszállásra legközelebbi megállót is megkerestem a térképi alkalmazással, amit az első napi séta alkalmával leellenőriztem. A nyaralás fénypontja (első a gyerek ugyebár) egy termál fürdő és egy aquapark kombinációja, óriási szabad terekkel, kempinggel.

Szlovákiából is sokan jönnek át, de a 8:30-as mosoni buszjárat is szép számmal vitt utasokat oda, köztük nagy családunk apraja-nagyját és a babakocsit, amit a középső ajtónál sikerült felpakolni nyitott állapotban, azaz a gyerkőccel együtt.

A táj ismerős volt, nekünk alföldi srácoknak. Lapos, erdősávokkal, csatornákkal tagolt mezőgazdasági területek, és kis falvak váltották egymást. Az egyikben (Kisbodakon) megfordulni is csak kis korrigálással tud a busz, amikor a zsákfaluból visszatér a fő csapásra.

Nagy porcsíkot húzva megérkezünk Lipótra.

Megyünk a kisebb tömeg után, útközben nyugtázzuk, hogy ez annak a pékségnek az otthona, amelyiknek Debrecenben is veszik a pékáruit.

Jegyvásárlás: semmilyen kártyát ne vigyél, amivel máshol fizetni szoktál, de ha - hozzánk hasonlóan - mégis azt hinnéd, hogy egy ilyen nemzetközi szinten ismert fürdőben hasznát veszed, akkor egy ATM autómata kiadja az egyetlen fizető eszközt (kp), amit itt elfogadnak.

Bejutottunk, rögtön a baba és csecsemő(!) medence jelzi, hogy itt jó kezekben leszünk, pedig pont itt töltöttünk aztán a legkevesebb időt. A babasor mellett közvetlenül a nagyoknak való csúszdás medencét találtuk, úgyhogy letáboroztunk. A biztosabb úszás miatt pótoltuk előbb a hiányzó és otthonmaradt úszó szemüvegeket ($), majd két vízi puskával ($$) folytatódott Svájc nemlétező aranykészletének elherdálása. Valami hasonló megjegyzésemre a NYARALUNK kulcsszó volt anya nyomatékos válasza és én csendben igazat adtam...

1 óra múlva új kalandokra éhezve átvágtunk a futballpályányi téren a csúszdás élményfürdő részleghez. Számoltuk a medencébe érkező "csöveket" 1,2,3,4 és egy valahova egy elkülönített helyre érkezett. Na ez utóbbi (Big Blue) csinált nekem tangát a fürdőgatyámból, amikor 4 emelet magasból meredek lejtés után egy kb. 30 cm-es vízágy fogta fel a lendületemet.

Mindenki nagyon jól érezte magát és fizikailag is kellemesen elfáradt a végére.

Az 5 hónapos Nimród - duplakarikás, beülős úszógumijának köszönhetően - végig próbálta az összes medencét. A nagyok 6 órából 5-t a vízben, abból meg legalább 2 órát a víz alatt töltöttek.

Kívülről úgy nézhetett ki, mintha fuldokolva közlekednének, mert csak levegőt venni jöttek fel, mint a Lajtában pipáló snecik. Mátéval fél óráig agyon lőttük egymást a frissen szerzett vízi puskákkal, amit a többi fürdőző is jól tolerált :) Az óriás úszógumikkal minden verzióban lecsúsztunk, amikor is eljött az indulás ideje.

Annyit mentünk, hogy alig tiltakoztak. Ismét jó előre kiértünk a buszhoz, ezért egy fagyi + üdcsi volt a jutalom a megállóval szembeni vendéglátó egységben.

Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbízásából a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Gyermekes családok közösségépítő üdülésének támogatására családok közös üdülését, és a nagyszülők részvételének lehetősége útján a generációk közötti együttműködést és kapcsolatépítést támogatja idén.

A pályázaton legfeljebb 500 000 Ft vissza nem térítendő támogatás igényelhető.

Egy pályázat esetében a szervezetek minimum 10 fő részvételével megvalósuló és legalább 5 család* közös nyaralását támogató programmal pályázhatnak.

A támogatás mértéke: A projekt elszámolható összes költségének 100%-a, a pályázathoz saját forrás biztosítása nem kötelező!

Elszámolhatók az üdüléshez és az üdülés ideje alatt megvalósuló rendezvények, programok lebonyolításához kapcsolódó dologi kiadások (beleértve többek között pl. szállás, szállítás, élelmiszer, étkezés, rendezvények szervezési költségei stb.) valamint kis értékű tárgyi eszközök (sporteszközök, játékok, sátrak stb.)

A pályázat elbírálása során előnyben részesül az a pályázat, amely:
a) A különleges méltánylást érdemlő helyzetükre tekintettel az alábbi családok közös üdülését valósítja meg:
- három- és több gyermeket nevelő családok,
- rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő családok,
- egyszülős családok,
- családdal együtt utazó fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek vagy felnőtt 

  A támogatás folyósítása

A támogatás folyósítása egy összegben, előfinanszírozás formájában történik

Részletek a Páfi.hu-n

Igen, eddig húzódott. Húztuk-halasztottuk mi is, meg persze az elbírálás és egyéb procedúra is hajszálpontosan a rendelkezésre álló időt kitöltve zajlik le.

Pénzt vártunk, úgyhogy mi már két hónapja vágtuk a cetlit, majd amikor már elfogyott, telefont ragadtunk.

Az Energia Központ Kht. ügyintézőjétől megtudtuk, hogy már minden ok lenne, csak a júniusi papírjukon az áll, hogy köztartozásunk van (mindezt októberben közlik).

Tudtuk, hogy nincs, és júniusban sem volt lejárva, hiszen akkor küldik a szeptemberig fizetendő adóértesítő határozatokat, amit rendeztünk is.

No, de ezen ne múljon. Telefonáltam a KÉK APEH számra, hogy mit is kell ilyenkor tenni. Mondják nekem, hogy adóigazolást kell kérnem, amit két segédprogrammal és sok türelemmel számítógépen is kitölthetek, vagy személyesen az APEH-nál formanyomtatványon. Tapasztalt júzer vagyok az interneten és a számítógépen, de ezúttal mégis a papírformánál maradtam, és a személyes kontaktot kerestem. 

Következő napon, ebéd helyett rohanás az APEH-ba. Kérelem kitöltés, megküzdünk az ügyintézővel, kijavítjuk a kérelmet, megkapjuk a csekket (ugyanis pénz nélkül kérni sem szabad).

Majd az ajtóból még visszalopóztam az ügyintézőhöz, hogy árulja már el nekem, hogy mivel tartozom, mert hátha mégis megette a gyerek a csekket, és akkor kérek gyorsba egy másikat. Végtére is hamarosan gazdag leszek :)

Az ügyintéző egy perc alatt megtudta az igazat és ezt mondta:

- Nincs tartozása, ... azazhogy most már van, mert ugyebár az adóigazolási kérelmet beadta. Amíg a 2000 Ft-os csekket be nem fizeti, addig köztartozása van.

Ezután kimentem és mindenki hülyének nézett, hogy kínomban röhögve mentem az autóig.

Megfélemlítve húztam a postára, hogy a tartozásom lerójam.

Másnap (szerdai napon) visszamentem gyorsítani az eljárást, bemutattam a befizetett csekkszelvényt. Ekkor azt mondták, legkorábban egy hét múlva érdeklődjek, hogy bejöhetek-e az igazolásért. ... Ezután felgyorsultak az események.

Csütörtökön tértivevényes ajánlott levélről hagyott nálunk értesítőt a postás (az APEH-től jött).

Pénteken reggel SMS-t kaptam a pályázati pénz átutalásról, a postán pedig az APEH 2 oldalas határozata várt, hogy az eljárási díjat fizessem be!

... amit ezután mondtam, nem írom le, de valahogy nem örültem már úgy a pályázatnak.

Van egy kedves kazahsztáni hölgy ismerősünk, akinek elmeséltem, hogy a feleségemet nem alkalmazzák már tovább a munkahelyén, mert leépítés van.

Elkerekedett szemmel nézett rám, és megkérdezte, hogy nem fél a munkáltató attól, hogy megbírságolják, amiért elbocsájt egy nagycsaládost?

Erre én ugyanilyen elképedve kérdeztem vissza, hogy miféle bírságra kellene számolnia, ha egyszerűen csak felmond a határozott idejű szerződés lejárta végén az alkalmazottaknak.

Majd kiderült, hogy Gulnára azt hitte, hogy itt is úgy védik a nagycsaládosokat mint Kazahsztánban. Felhomályosítottam, hogy erről itt szó sincs. Vannak kedvezményeink, és lehetőségeink, de miután a "szocpol" megszüntetéséről is keringenek már a hírek, úgy a többi támogatás megnyírbálására is fel kellene készülnünk, ha tudnánk.

Ahogy elnézem most a Viasat 3-on az új sorozatot, ha azt nézik a honatyáink, akkor talán elgondolkodnak azon, hogy mennyivel több a 3(4) a kettőnél, vagy az egynél.

És remélem nem jön majd ehhez a bejegyzéshez olyan hozzászólás, hogy minek vállal valaki fel ennyi gyereket ...

Lassan befejeződik a felújítás, a fűtéskorszerűsítés i betűje is csak a pontra vár, ugyanis már csak az alsó rész termosztátját kellene beszerelni. Persze mindig az utolsó apró dolgok kerülnek a legnehezebben a helyükre.

Közben aggódó szülőm rendszeresen hív, hogy az a piszok ... elvette a 13. havi fizetéseteket, mi lesz a családdal? Meg miért pont mindig velünk tolnak ki?

Mondhattam én, hogy gazdasági világválság van, amiből mindenki kiveszi a részét, de csak nem nyugtattam meg.

Végül meguntam és azt mondtam: "Anyu! Ne izgulj addig miattunk, amíg engem nem hallasz így agonizálni.  Amit elveszítek az egyik oldalon, azt duplán keresem vissza a másikon."

Nem kérdezte meg, hogyan értem mindezt és miért vagyok ennyire magabiztos a dolgomban, de úgy tűnik sziklaszilárd volt a hangom a telefonban, mert újabb aggódnivaló került terítékre, ami már nem velünk volt kapcsolatos.

Kiesik egy havi fizetés, netalán a fogunkból a tömés, vagy több tízezerrel megemelik a hitel törlesztőrészletét?

Engem ez már lassan hidegen hagy, mert tudom, hogy megteszek mindent és a lehető leghatékonyabban dolgozok azért, hogy egyre kevésbé függjek a hazai és a világ gazdasági hullámvölgyeitől.

Úgyhogy előbb a fogorvos a többi szép lassan megoldódik...

Nem fogok sztrájkolni, tüntetni, kivonulni, elvonulni. Ennyi energiát fordíthatok a saját boldogulásomra is, amivel még sok-sok embernek segítek kimászni a ... jóból.

Épp az előbb küldött MMS-t a feleségem a szétvert házunk belsejéről, hogy lássam, hol tartanak otthon a mesterek a fűtésrendszer felújításának munkájával.

Majd jön a bank rideg SMS értesítése, hogy 2008.09.10-től ismét módosítják a ... inkább idézem:

"Értesítjük, hogy jelzáloghitelének kondíciói 2008/09/10-től megváltoznak. Kérjük olvassa el a kiküldött levelünket vagy hívja ..."

Hát hívom is egyből, mert pont egy hónapja emelték meg a kamatlábat úgy, hogy a havi részlet 20%-kal több lett és még ezért is járna nekik egy beszólás.

Szerencsére (vagy sem) sokáig csak gépi hang szólt, így az anyázást közben letudtam magamban. A hangüzenet rögtön az elején az augusztusi hidegzuhany "okairól" papol valamit, majd nagynehezen számot választok, hogy ügyintézővel beszéljek, amire újabb kattanás a válasz:

A gépi hang tájékoztat arról, hogy mikor van ügyfélfogadás - most pl. épp a közepén lennénk - majd újabb kattanás után üzenetet hagyhatnék, de a sípszó helyett egy női hang közli velem:

"A ... hangpostafiók betelt."

Betelt úgy látszik itt sok minden más is.

Már rég óta sejtem, hogy spórolással vagy fűtés korszerűsítéssel sem kerülnek az emberek előrébb.

Most meg már egyenesen biztos vagyok abban, hogy a jövedelem kiegészítés is csak enyhülést hozhat a mai világban. Nem kiegészíteni kell ma már a fizetést, hanem a többszörösét megkeresni máshol.

A meglévőtől azonban nem lehet megválni addig, amíg többet ajánlanak méghozzá hosszú távra, és a mellékállás is azért mellékes általában, mert töredék fizetést jelent.

Na ebből hogyan lehet kitörni?

Néhány ötletet itt írtam le!

Megjegyzés:

Pályázat íráshoz tudok segíteni, mi is beadtuk a kérelmet. Készítettem hozzá egy árkalkulátort is excellben, amit odaadok, ha kell valakinek.

Nálatok mikor van hó vége?

Nálunk volt már úgy is, hogy két hónapra előre tudtam, hogy hó vége lesz egyfolytában.

Amikor az elektromos művektől kijöttek ellenőrizni a hálózatot, meg a villanyórát és kiderült, hogy szabálytalanul van benne pár dolog, akkor örülnünk kellett, hogy bírság nélkül 200 rugóból "megúsztuk".

Majd rájöttünk, hogy a terasz felőli ajtó nem bír ki még egy telet, tehát ki kell cseréltetni. Mivel egybe volt építve a mellette lévő ablakkal, ezért ez a nyílászáró csere 140 ezerbe volt.

A nyaralás itt úszott el végleg. Ráadásul festeni is kellett mindkét hadművelet után.

Az, hogy a kutya mellesleg fogzott és lecsupaszította a gyerekek biciklijének üléseit, már csak hab volt a tortán.

Nem akarok még egy ilyen nyarat, ezért úgy döntöttem, hogy az online munkámon elvégzem az utolsó simításokat is és újra visszaállítom a rendet.

Azelőtt már kezdett egész jól működni az üzlet, de egymás után kétszer is olyan lóra pazaroltam a képességeimet, ami nem tudott célba érni.

Én nem tudom, más hogyan tud plusz pénzhez jutni a család és a meló mellett, de Nekem csak este van pár órám (este 9 és éjfél között), amikor teljes a nyugalom...

Kihasználom az időmet, és ilyenkor végre a magam ura vagyok!

Egy kutya felér egy gyerekkel

Ezt már előre megjósoltam, amikor a környékünk biztonságába vetett hitünk megrendülésekor felvetődött a kutyatartás gondolata.

Ennyi nyűgre azonban nem számoltam, amikor végül beadtam a derekamat.

A füvet (gyepnek nem nevezhető igényesebb gyomtársulást) idén szerencsére nem kellett locsolni, de a kutya jóvoltából így is tovább gyérült a zöld felület.

Nagyobb termetűnek számít a németjuhász, ami igen hamar túlnő a kölyökméretén. Ezzel csak arra a kínos járulékára akarok rávilágítani, hogy az emésztési maradéka (nevezzük csak kutyasz@rnak) is egyre több, és nagyobb gondot okoz.

Természetesen ezt a férfias munkát is nekem kell elvégezni, így a gyerekek kertbe eresztése előtt sűrű anyázások közepette elhasználom az aznapi reklámújság mennyiséget, és a felhalmozott mennyiségből is egy keveset.

Kölyök kutya lévén a fogzás alatt a gyerekbiciklik összes ülését lecsupaszította, amellett, hogy a játékcsontokat, és a kifőzött marhacsontokat is szívesen rágta.

Áldozatául esik minden, ami rágható, ráadásul a veszett mozgásigényét is rajtam kell hogy levezesse, nehogy a gyerekek után rohangásszon.

Amúgy meg nem félek attól, hogy a gyerekekre támad, csak a lendületével kell ilyenkor vigyáznunk. Az alig másfél éves kislányommal szinte testvéreként bánik, puszilóznak is elég gyakran. Azaz rendszeresen kell a tisztálkodásról (a gyerekéről) is gondoskodni.

Szóval loholok a család és a kutya adta munka után, alig hogy hazaérek.

Éjjel a munka vár a gépnél, de ez már szinte felüdülés. Ilyenkor már alszik az egész ház. A TV háttérzaja mellett a klaviatúra csattog rendszeresen. Pihenésképpen meg kimegyek rágyújtok (sajnos visszaszoktam), és ilyenkor tényleg hasznos társnak bizonyul még nekem is a kutya.

Se munka, se család nem járhat a fejemben, hiszen az összes figyelmemet magára vonja (húzza is szó szerint a fogaival). Ilyenkor már nem olyan hülye, úgyhogy jól megvagyunk.

Ennyi nekem is jár...

A nappaliban van egy kanapé, amit befogadtunk.

Kellemest a hasznossal összekötve felmentünk érte Pestre az ismerősökhöz, hogy legalább a félévi beszélgetésnek is helyt adjunk.

A beszélgetés jó volt, de a tél első havazásában hazavezetni vele, na az nem hiányzott.

Ráadásul azóta sem békéltem meg a fura szerzettel. Mintha kovácsoltvas- és deszkakerítést pároztattunk volna egy IKEA-s tervező rémálmával, úgy néz ki csupaszon a kanapé és úgy is "működik".

Mindez a párnázata és a huzat miatt nem is látszik ki, de a kialakítása egyszerűen nem nekünk való. Túl alacsony, tehát nem ül le rá senki szívesen, aki nem aktív rúdugró (vagy más sportot űző személy). Plusz van két csökött acél (inkább vas) lába, amibe a gyerek a térdét, én a lábujjamat verem be rendszeresen.

Kidobni nincs szívem, és az az igazság, hogy minden ilyennel úgy vagyok, hogy ha épp akkor lesz plusz pénzem, amikor pl. a kanapé leveri ismét a bütykömet, csak akkor szánom el magam a költekezésre.

Úgyhogy reszkess kanapé, pénzt várok ;)

Nagycsaládosnak a nyaralás lehet öröm és katasztrofális tortúra is.

A bababarát kifejezésre ezért is keresünk elég gyakran a Gooooogle-ben, ha új helyre mennénk.

Szempont az, hogy legyen viszonylag védett, körbekerített hely, ahol kisgyerekeket nyugodtan lehet szabadjára engedni a látóhatárig.

Ez szinte csak álom.

Kicsikkel elég kemény dolog a nyaralás. Nem telik ráadásul mindenkinek a Kolping-hoz hasonló hotelre, pedig csak egy ilyen helyen lazíthatna a szülő is. Ráadásul, ahol tudatosan a családosokra építenek, ott az árakat is ennek tudtában határozzák meg, hiszen plusz szolgáltatást és felelősséget is vállalnak ezért.

Kérdés az, hogy átlag bérek mellett ezt hogyan lehet kifizetni évente legalább egyszer, méghozzá legalább 5 főre?

Plusz egy fizetés havonta? Honnan?

Online munkával sem foglalkozhat mindenki, legalábbis én nem biztatnék már olyanokat sem, akik a Google-el sem boldogulnak el.

Hálózatépítőnek az áll be, aki csak akasztott ember nem volt még, illetve akit tisztességesen felkészítettek előre a várható nehézségekre is.